2021. augusztus 13-án jelent meg a blackened deathcoreban utazó Lorna Shore új EP-je, mely egyben a régi A Wake In Providence énekes Will Ramos énekes bemutatkozása is a zenekar élén, miután tavaly CJ McCreerynek zaklatás vádja miatt távoznia kellett a zenekarból.

Ramos először csak egy turnéra ugrott be helyettesíteni, de már azokon a YouTubera feltöltött, okostelefonnal készült koncertfelvételeken is látni lehetett, hogy ez a vékony, göndör-bongyor srác simán lehozza élőben az előző albumokon felénekelt témákat.

Ezeket a magasabb, velőt rázó károgásokat és az egészen mély, gurgulázó hörgéseket megmutatja az ...And I Return To Nothingnessen is, ám Will kiváló képességei ellenére is többször úgy éreztem, mintha a tavalyi  Immortal című lemezük B-oldalas demoit hallgatnám. Ezen az sem segít, hogy a dalok nem dörrennek meg annyira, az ének mintha halkabb lenne, a gitárok sem elég vastagok, egyedül talán a dobbal meg a szimfonikus betétekkel nincs probléma.

A három dal nagyrészt a bevált Lorna Shore-receptet követi, egy-két témát talán még újra is hasznosítottak a korábbi albumaikról. Végig ott motoszkált a fejemben, az a gondolat, hogy mintha ezeket már hallottam volna tőlük korábban. A To The Hellfire-t csak Ramos ocsmány, varacskos acsarkodása menti meg a felejthetőségtől, ami úgy hangzik, mintha egy pokolbeli démon megszállt volna egy már oszlásnak indult vaddisznót.

Az Of The Abysst a Carmina Buránás áthallású felvezetője miatt tudtam csak megjegyezni, ezt leszámítva nem egy rossz dal, csak egy emlékezetes pillanata nincsen. Szerencsére ez nem mondható el a középlemez címadó daláról az ...And I Return To Nothingnessről, amely a legkiemelkedőbb tétel a korongon. Már az orgonás introtól libabőrös lesz az ember, mert egyfajta felemelő érzést sugároz, annyira, hogy akár egy Powerwolf-slágerben is felbukkanhatott volna. Szépen fel van építve, és végig van vezetve a dal egészén, ezért könnyen beleragad az ember agyában, akárcsak a Hollow Sentence, melynek felépítése meglehetősen hasonló.

Mindent összevetve, Will Ramos bebizonyította, hogy kiérdemelt helye van a Lorna Shore legénységében, reméljük, hogy tovább marad ezen a poszton, mint az elődei. Ezzel együtt nem sok újdonságot tartogat az ...And I Return To Nothingness, aki eddig is szerette a zenekart, nem most fog kiábrándulni belőlük, már ha a hangzás nem veszi el a kedvüket attól, hogy többször újrahallgassák. A többiek pedig legalább a címadót hallgassák meg, nehogy már csak nekem legyen dallamtapadásom.

10 / 6,5